Vándorok                                                  

                                                                                                   By  Sephi

                                                                                                   Korr. Zizz

Nos, történetünk ott kezdődik, hogy egy madár éppen egy tojast tojik. Ez persze messze nem is lényeges, de valamivel kezdeni kell. Ha esetleg nem akarod hogy elkezdjem, akkor lapozz az utolsó oldara, és ott olvasd el azt a részt, hogy: The End. Vagy ‘page down’, vagy mit tudom én. Nyomd meg az End-et oszt kisz. Nah hagyuk ezt.

                                 1. Fejezet (mivel ugye így szokott kezdődni egy mese)

Messze földön, a Turwal hegyeken túl, pont a Sygravur-tó mellett volt egyszer egy mező. Eme mezőn át folyt egy kis folyó, aminek a túloldalán ott feküdt kicsinke falunk, amit Frigibinek neveztek el az ott lakók. A falu elött volt egy tábla, hogy ‘A Három Falu Üdvözli Önöket!’. Most mondjuk ez nem is érdekes. Ami érdekes viszont, hogy a faluban volt egy fa. Több is volt, de minket most csak ez az egy FA érdekel. Ezen a fán volt egy Qlon madár fészek, ahhol a Qlon madarunk - nevezzük MADÁRNAK - éppen erőlködött. Aki nem tudja, hogy mit csinál, arra gondolhatna, hogy éppen szorulása van, de ez nem így van. Elmondom én, hogy van: A MADÁR éppen tojást készült rakni. A tojó műveletet nem írom le, mert nem értek hozzá. Lényeg az, hogy miután nehezen kitojta a tojást, és nagyban csiripelt, hogy ő most milyen bűszke, jött egy erős fuvallat, és lefujta a tojást, ami épp rázuhant főszereplőnk: Rick fejére … aki mellékesen Forzental fia.

-Ó, jaj … - kiáltott fel Rick Drake, és felállt, hogy letörüje a maradékot a fejéről. Berohant a házába, és felvett egy rongyot, amivel megtörülte magát. Az apja miután felfogta, hogy mit is csinál a drágalátos fiacskája, azt javasolta, hogy dugja be a fejét a kájhába, és akkor lesz egy jókora rántotta a fején. Rick nem értékelte eme beszólást, és utána vágta a rongyot. Az apja felröhögött.

-Hova raktad vizes vödröt, apa? – kérdezte Rick.

-Nincs már több vizünk. Menj el fiam a folyóhoz, és mosd le magad, mert a többiek,  még azt hiszik, hogy valami új fajta modern frizurát akarsz bevezetni.

-Apám, ha már ilyen vicces, igazán tervbe vehetné, hogy indul az idei megyei humorfesztiválon! – mondta idegesen, és lement a folyóhoz. Útközben az egyik falubeli megjegyezte Ricknek, hogy szerinte néha azért fejet is kellene mosni, mire az fejbevágta egy kővel, ami igen illegális mert csak ketten voltak (ezt a dolgot az illegalitással késöbb részletezem). Lassan lejutott a folyóhoz, ahhol letérdelt, és a fejét a víz alá dugta, majd elkezdte mosni.

“A Megyei Nagylexikon azt állítja, hogy az a érdekes, hogy a világon sok fura dolog történik. Általában a baj ott kezdődik, hogy valaki talál valamit, ami egy nagyon gonosz lényé volt, aki meghalt vagy csak eltünt, és utanámaradt valamije.”

Hirtelen Rick kinyitja a szemet a viz alatt, és meglát valamit, ami fénylik. Kihuzza a fejét, és bele nyúl a tó vizébe, majd hosszas kereses után ujjai hozzá érnek valami keményhez. Rögtön ki is huzza.

-Huuhaaa … ez egy arany medal! – kiáltott fel diadalmasan, mert talált egy arany medált.

Most egy tipikus beszólás következik, ami minden egyes történetben benne van :

  “Lefogadom ez megér egy- két rugót, ha leviszem a városba eladni.”

Rick diadalmasan felállt és berohant a házba útközben felsegítvén a magához térő falusit, aki nem fogta be a száját, és egy olyasmit mondott hogy “Rick fiam, mi történt veled? Tudta, hogy már feltalálták a kancsót vagy van pohár is? Szerintem használni kéne” ami azt érte el, hogy Rick megint odavágott, és megint csak illegálisan. Besétált a házikóba, ahhol apja éppen valamit olvasot.

-Apa! Nézze meg mit találtam a folyóban!

-Nos?

-Ide nézzen egy medál! Aranyból!

-Hmm! Valóban érdekes. Add ide, had nézem meg!

-Aha, aztán meg nem adja vissza, mi?

-Add már ide, had lássam!

-Majd nézi a kezemből!

Tudva illik hogy Rick apja Forzental nem akarki volt. Ő volt e megye lovagja, még amikor szükség volt ilyenre. 

“A Nagy Lexikon így fogalmaz a nagy háborúról: Réges rég, még, amikor ez a földrész védve volt a másiktól, (ami veszélyes volt, de majd mesélem késöbb) egy nagy falnak köszönhetően, akkor volt az, hogy egy buta véletlenből baj lett. Arvias megépitette a hat Mágus Tornyot, ami minden ország közepén fekszik, és azzal védi őket akármilyen veszélytől. Ezek a tornyok fel voltak töltve mágikus energiával. Eme tornyokat már rég elfeledte az idő, mivel nem használták, benőtte őket a gyom, és el is feledték őket.”

A probléma akkor lett komoly, amikor Arvias meghalt, és az új király egy délután unalmában aláírt egy engedélyt, miszerint egy csapat mágus elviheti a kulcsot, és elindulhat a nagy falhoz, hogy átkelve hátha találnak valami érdekeset a sötét oldalon. A kiraly azt hitte, hogy az aznapi ebéd számláját írja alá, nem tudván, hogy közben a mágus odarakta a szerződést. Így hát a mágusok vígan kinyitották a Hammingdath-i kaput, de nem számoltak azzal, hogy a túloldalon nem éppen rózsás a helyzet.. Hálistennek nem volt annyira nagy baj. Átkeltek az Északi Fal kapuján, majd az ott lévő 10 kilóméteres pusztán, és neki a Vilkadrati kapunak, ami nyitva volt mindig, mert igazából senkit sem érdekelt, hogy ki megy be és ki. A Vilkadrati kapu pont a legveszélyesebb városba, Arkahdat kellős közepére nyílt. Úgyhogy az nem is baj volt, hanem inkább a  tragédia szót használnám. Baj nem volt … ááá dehogy. Természetesen mágusaink voltak szivesek, és pont az első fogadóba sétáltak be. Nos a Arkahdatiak nem nézték jó szemmel, hogy a szokásos esti piálást megzavarja egy igen érdekes kinézetű 4 fős banda. Köztudott tény, hogy az Arkahdatiak azok nem birják a napfényt.

Ewan a neve annak a bolygónak, ami pár ezer évvel ezelött egy eddig még ismeretlen okból kifolyólag megállt és nem forgott többet a napja körül.  Még mielött ez megtörtént volna az emberek, és egyéb fajok békésen éltek rajta, minden gond nélkül. Miután a bolygó megállt sok minden történt: Elöször is Ewan fele örök sötétségbe borult, míg a másik fele örök fénybe. Azok, akik nem akartak kijönni a sötétségből általában a gonosz emberek, tovajok, csalók, és egyéb beteg elmejű tudósok vagy mágusok voltak. Viszont a fény oldalán megmaradtak a jó emberek a mágusok, tudósok, és egyebek.

Pár ezer év alatt a sötét birodalmat, vagy sötét felet úgy nevezték el, hogy Vilkadrat, mig a fény oldala a Hammingdath nevet kapta. Míg a sotét oldalon a technika fejlődése nagyon erős lett pár év alatt, úgy a fény oldalán megmaradt minden a régi középkornak megfelelően. A fény oldalon nem használtak semmi újfajta technológiát, sem lézer fegyvereket, vagy ehhez hasonlókat. Megvolt a kard, és a pajzs, meg nehány varázs tárgy.

De rendkivül jól lehet üzletelni gyertyákkal Vilkadratban. Annak, aki gyertyát, vagy más fényt előidező tárgyat szeretne eladni, az menjen a főtérre, mert jó pénzt kap érte. Vagy jó nagy verést. Esetleg meg is ölik. Inkább maradjon otthon, és aludjék egy fa alatt.Az volt a baj, hogy így a Hammingdath földjén soha nem volt éjszaka. Mindig sütöt a nap, vagy éppen esett az eső, vagy hó, de soha nem volt éjszaka. Viszatérve a négy mágusra . A négy mágus vígan sétált az utcán, gondolván, hogy ők most milyen fasza csávok, hogy ezt meg tudják tenni. Örömük hirtelen megváltozot, amikor egy nagyobb placra értek. Mihelyst az őrséget teljesítő katonák meglátták őket szó nélkül rájuk vetették magukat. Hogy mi történt a négy mágussal, azt a máig nem tudja senki. Őszintén szólva senkit sem érdekelt. Amikor a Három megye lovagja megtudta, hogy a Hammingdathi kapu nyitva maradt (ezek a hülyék nyitva hagyták) gondolta, hogy a hülye Vilkadratiak biztos kihasználják az alkalmat, és támadást fognak indítani. Ősszehívta az összes lovagot, és a csapatokat, hogy ellenálljanak. Meg is történt az összecsapás, amit végül a Hammingdathiak nyertek meg nagyon könnyen, mivel az összes Arkahdati rabló holt részeg volt, mikor csatába eredt. Sokan arra hivatkoznak, hogy mivel harcolni is kell, és falon át kellet jönni harc elött, ugye jól esik egy két… három négy… söröcske. Akik életben maradtak a ellenség csapatai közül, azokat egy börtönbe zárták. Nos az volt, hogy amikor Rick apja Forzental megölte a főhadvezért, aki erőssen állította, hogy nem ér a túlerő, pedig csak vele harcolt megfigyelte hogy annak nyakában volt egy medál, (hát nem furcsa, hogy pont erről van szó?) amit Rick apja Forzental feltünés nélkül elrakott a zsákjába, azt mondván magának :  “Lefogadom ez megér egy-két rugót, ha leviszem a városba eladni.” . Nos az érdekesség az volt, hogy miután a mágusok bezárták a kapukat, nem tudtak,  hogy azok valójában nem lettek bezárva,  csak félig. úgy sétáltak ki az Északi kapun, hogy közben azt elfelejtettek bezárni. Arvias soha nem akarta, hogy a népe kinyithassa a mágikus zárakat, és ezért egy öreg mágust megbízott a kulcsal, ami késöbb Hammingdath királyához került. Nos miután nagyon nagy öröm volt, és a lovagokat dícséretben részesültek volt nagy dínom-dánom. Ott aztán nagyon berugtak. Aztán, amikor Rick apja, akit mellesleg Forzentalnak hívnak (lehet valaki nem figyelt mert alig emlitettem meg és nem nyomtatási hiba) haza érkezett Frigibi faluba, ott is meg akartak ünnepelni, és ott is berugott. Na most ott más törtent mert, ott annyira berugot, hogy erősen állította, hogy ki kell mennie megverni egy Vilkadrati katonát, aki éppen a folyóban úszkál. Igazából, mint késöbbb kiderült, csak hányni ment. Amikor a folyó mellet volt, letérdelt, majd hányt, és amikor ment hogy megmossa az arcát a medál kiiesett a zsákból, de ő ezt nem tudta. Másnap igen csúnya dolgot művelt. Kiment a házból, és A-tól Z-ig az összes szentet felhasználta igen morbid mondataiban. Majd elkezdte szidni az összes rokonát, írót, királyt, népet, és amikor a vilagi átkok részhez ért észrevette, hogy a nép furán néz rá. Azóta nem ő a lovag, és aggódot, hogy a barátja, akinek megesküdött, hogy vigyázni fog a Medálra, nem jön rá, hogy elvesztette . Azaz, azóta vesztette el a medált, amit fura mód, addig senki nem talált meg, amig egy madár nem tojt egy tojást. “

-Te jó ég! Hol találtad ezt meg? –kérdezte Rick apja, Forzental.

-Izé! Az elöbb jött két útonálló a folyóhoz, és én megöltem őket és elloptam tőlük!

-Fiam, tudod kinek mesélj ilyet, azt se tudod, hogy mi az a kard.

-Jól van már, a folyóban leltem rá.

-Az az enyém volt…

-Igen apuka, úgy van. Hozzam a gyógyszerét?

-Fiam! Ülj le, had meséljem el.

-Jó. –és kiment az ajtón.

Elindult az állomás felé, hogy szerezzen egy jegyet a városba. Közben Forzental, aki Rick apja, idegesen előkapott egy papirt, és írni kezdett rá.

“A Nagy Hammingdathi lexikonban a vonat … azaz amit ők hívtak vonatnak az egy bizonyos nagy állat fajta, ami a Hokvonokh hegységekből származik. Hat lába és két nagy szeme van. Akkora, mint egy elefánt, de vagy 56.7-szer  erősseb. Vagy nem. Lehet 56.6-szor. Igen, úgy hiszem. De lehet, hogy mégse úgy van. Nah, akit érdekel menjen el a Belfast-ba a könyvtárba, és nézze meg a ZOO résznél. Nos ez a nagy állat, amit hívjunk mondjuk Moz-Dhony –nak, oda van kötve 6 darab esetleg 8 vagy 10 vagonhoz, amik fából készültek. A Dhony hátán ül a lovas, azaz a Dhonyos, aki mutatja, merre menjen, és közben dohányzik, és mellete mindig van egy bagoly, ami folyton azt hajtogatja, hogy Huu Huu. Ez a Dhony rohadtul gyorsan szalad, ezért néha el kell takarni a szemet, hogy aszigye alagutba van, és akkor lelassul. Ez az egész Vonat fából ezkábált síneken halad előre. Biztonságos. Ha volt is baleset eddig, senki sem szenvedett súlyos sérülést. Mindig meghaltak. Ezért a fa kocsikat bevonták vassal. Azoknak, akinek sok pénzük volt, vagy nemesurak voltak, arannyal volt bovonva, de így mindnig ellopták a vagonokat.”

-Jó napot, kérnék egy jegyet a városba! –szólt Forzental fia Rick.

“A Nagy Hammingdathi lexikon (amit mostantól NHL-nek fogok nevezni (nem nem National Hockey League!) úgy írja le azt a bizonyos várost, ahova Forzental fia, Rick akar menni, hogy az egy olyan hely, ami veszélyes. A Hat ország közepén van ez a város, aminek akarmilyen hihetetlen: A Város-nak hivnak. Egyesek azt mondtak hogy csak sima Városnak kéne hívni, de csunyán néztek rájuk, és elhallgattak, majd megverték őket. A Városban általában azok mennek, akik venni-eladni, vagy meg akarnak verni valakit. Az a furcsa, hogy az is oda megy, akit meg akarnak verni, úgyhogy jogos a dolog. A Városban élt a Király, aki jó ember volt. Jó hülye. Tele volt pénzzel, és egész nap csak evet-ivott, és a még hülyébb mágusával mindenféle cselt eszeltek ki arra, hogyan verhetik át a vándorokat. Viszont egy jó dolog volt a Királyban, akit mellesleg harmadik Albatros Trash-nek hívtak: mindig jó volt a saját népéhez, azaz azokhoz, akik A Városban éltek. Azok persze fütyültek rá, de nem is számít ez. A Városban mindent el lehetett adni. De tényleg mindent. Ha a hónaj szőrödet akartad eladni a Pakur negyedben, a goblinoknál remek árat fizetek érte. Na most A Várost egy borzasztóan nagy sárkány védte. Ez a sárkány kővé volt dermedve, és A Város közepén lévo várnak a tornyán ült. Még senki sem látta, és nem is hiszik, hogy az egy igazi kővé dermedt sárkány. Egyesek állították, hogy egy hülye mágus elvarázsolta, de azonnal elhallgatak, amikor megverték őket.”

-Kilenc és fél rugó lesz. –mondta a eladó hölgy.

“A NHL magyarázata a Rugó-ról így szól: A Megyében ez Rugó a fizetési ezköz. Na most, ami érdekes benne, hogy itt most ne érmékre gondoljunk, hanem szó szerint rugókra. Volt arany rugó, ezüst rugó, és a sima rugó, amit hosszas filozófálgatások és végtelen megbeszélések után végul simán Rugónak neveztek el (gondolom ez a tanács volt az, aki a remek elnevezését kitalálta Hammingdath fővárosának). Nem lehetet hamisitani, mert az egyetlen rugo készítő gép A Városban volt, és aki hozzá mert érni, azt az egyetlen, ebben a pillanatban is ott dolgozó munkáson kivül, azt megverték. Persze elöbb meghallgatták a véleményét valamiről, és  csak aztán verték meg.”

-Szerintem az egy kicsit drága… - mondta Rick.

“A NHL így írja le a ember vélemény nyílvánítási jogát: Minenkinek joga van hangosan kifejezni véleményét akarmiről. De ha az másnak nem teccik nem tehet semmit ha éppen akkor csak rajta kivül meg egy ember hallja. Hogyha többen vannak, és az a bizonyos ember kifejti a véleményét, és azok úgy gondolják, hogy az bizony nem úgy van, akkor megverhetik.”

-Marcel! –kiabálta a nő.

-Igen? – szólt vissza Marcel.

-Van itt egy alak, aki szerint drága a jegy…

-Pillanat és jövök! – szólt hátulról, majd valami érdekes zörej hallatszott, és megmozdult a föld. Az ajtó elött megállt, majd a kilincs kezdett lefelé menni, de nem állt meg a megszokot pontnál hanem tovább haladt majd az ajtóban megjelent egy kétszer két méteres Yeti, vagy akarmi, és a 200 wattos hangfalnak is beillő öblös hangján megkérdezte, hogy mi is itt a probléma.

Rick aki Forzental fia gyorsan rávágta :

-Izé itt a kilenc rugó!

-Köszönjük, itt a jegye. Máskor is utazzon a MÁVval. ( Megyei Általános Vonalak).

Szerző : Ez itt mesze nem a reklám helye.

Forzental fia, Rick most kiment a váróterembe, ami nem volt más, mint a sín mellett lévő ernyő. Leült, hogy várjon a vonatra, ami pontosan 5 perc mulva érkezik. Hirtelen Rick, aki egyébként Forzental fia hangokat halott hátulról, és hátra nézet, mert onnan jött a hang. Nem előről … hatulról! Mosolyogva figyelte, hogy drága barátja, Fakk-Torham rohan feléje igen kétségbeesetten, majd elbújt az asztal mögé. Rick, aki Forzental fia csak nézte, és röhögött. Kijött az állomásépületből két ember, egyik érdekes köntöst viselt, a másik meg úgy nézett ki, mint egy rakodómunkás, és felkiabáltak:

-Nem lattak erre egy alacsony fiút rohanni? – kérdezte a rakodómunkás kinezetű egyén.

Síri csend támadt, senki sem szólalt.

-Azt kérdeztem, hogy nem láttak-e erre egy fiút elbújni?- kiabált fel újra.

Senki semmit. Meg sem szólaltak. Simán lehetett volna egy szobor kiállítás is akár. A rakodós furcsának találta eme csendet, és rájött, hogy ez lehet azért van, mert a köntösben lévő egyén két méteres véres bárdal a kezében morog. Még egyszer megkérdezték, majd továbbálltak. A vonat már közeledett. Lehetet hallani a Huu Huu-t. Ekkor Rick, aki Forzental fia felsegítette barátját, Fakkot a földről, és megkérdezte:

-Mivan te? Mit tudtál csinálni, hogy egy véres bárddal kergetnek? –kérdezte  Forzental fia Rick.

-Uhh. Hát, szia Rick. Tudod az volt hogy bementem a vágóhídra némi húsért, és és a hentes adott valami rohadtat. Erre meg megmondtam róla a véleményem, de nem vettem észre, hogy közben bejött a rakodómunkás, aki a húst hozta. És hat tudod mi a törvény…

-Aha. Értem én.

-Hova mész Rick?

-Bemegyek A Városba eladni valamit.

-Igazán? Jövök veled. Úgyis meg kell látogassam a nagynénémet.

-A nagynénédet?

-Ja…

-De hát van jegyed?

-Hogy hogy? Nem tudtad hogy ma ingyen van mert ma van a MÁV-nak a nem tudom hány éves évfordulója?

-Aszta … - kiáltot fel Forzental fia Rick, és visszament a jegy árusnőhőz.

-Igen? – kérdezte a jegyárusnő igen unottan.

-Miert nem mondta, hogy ma ingyen van a menet? Kérem visza a pénzemet.

-Miért?

-Mert szerintem ez kizsákmányolás!

-Marcel!- kiáltota a csaj de már hiába, mert Rick, aki Forzental fia már a vonat felé rohant kétségbeesetten.

Rick, aki Forzental fia beült Fakk mellé, aki vígan röhögött, ami nem teccet Forzental fiának, és ezt meg is jegyezte.

-Ne röhögjél te hülye!

-Jóvan már.

És ezzel elindultak A Város fele.