A Final Fantasy IX 2000. július 7.-én került a polcokra Japánban, illetve négy hónappal később az USA-ban, 2000. november 14.-én. Európában csak 2001. február 17.-étől lehetett kapni. Kizárólag Sony Playstation-re adta ki a Square, ezzel is hűségét bizonyítva főrészvényese felé. A többi platformra való megjelentetést nem is tervezik, sok fan nagy fájdalmára. (Azonban ma már megoldható a ps emulálás.) Ha platina kiadásban van meg neked, akárcsak nekem, akkor azt az Infograms forgalmazza. A játék 11 éven aluliak számára nem ajánlott. A több mint 2 centi vastag tok 4 db ps cd-t tartalmaz, és egy kis négyzet alakú, angol nyelvű játékleírást, ami eligazíthat a játék elején felbukkanó rengeteg újdonság között. (Amik nem is annyira újak). Természetesen, mint ez idáig a legtöbb Final Fantasy, ez is rpg (role playing game = körökre osztott játék), vagyis szerepjáték. (Az FFT és FFTA ugyanis str-rpg)

Két, igen nagy elismerésnek örvendő elődjével szemben, ez nem a korunknak megfelelő technikai szinthez hasonló világban játszódik, hanem az első 6 részhez hasonlóan a középkor stílusjegyeiből építkezik. (Kastély, királylány, lovagok, varázslók). Persze Cid és az ő furmányosan működő léghajói ebből a játékból sem maradtak ki. Ezért sokan nézik le a játékot, pedig nem kellene, hiszen a Square ezzel szeretett volna a korábban említett 6 rész rajongótáborának kedvezni, a 7 és a 8 újszerű környezetével szemben. Egyben ez a ps-re írt számozott Final Fantasy-k utolsó darabja is, és a fejlesztők az utolsó morzsáig minden lehetőséget kiaknáztak a már öregeskedő ps-ből. Ezért ne is lepődj meg, ha vmivel lassabbnak tűnik a játék, mint azt gondolod (szegény ps-nek nagyon kell dolgoznia…)

Talán a legszembe tűnő dolog, ami nagy változáson ment át, azaz ingame grafika: a 8. rész még mindig szögletesnek mondható 3D-s karakterei után egy gömbölyded, szebb mozgást bemutató változásnak lehetünk a tanúi. Ha már a karaktereknél tartok, fontos megemlíteni, hogy a 7. rész enyhén mangás stílusjegyeket viselő karakterei után a 9. részben az SD (super deformed), vagyis szuper deformált (nagy fej/szem..stb) hatás még hangsúlyosabb. Talán ez az egyik oka annak, amiért annyi fan nem szereti a játékot. (Nekik javaslom, olvassanak/nézzenek (több) SD mangát/animet!) A hátterek megrajzolásában is felfedezhető némi javulás. A 8. rész sötét világával ellentétben itt sok meleg és világos szint vittek a játékba, ami pozitív pszihés hatással lehet a játékosra, ez által tovább hajlandó a tv képernyője előtt ülni, a duruzsoló ps-ük mellett.

A cut-scene, avagy átvezető animációk terén is sok javulás tapasztalható: szebb és több minifilmet láthatunk, amelyet büszkén hirdetnek is a cd tok hátoldalán:

„Almost one hour of seamlessly integrated motion video”. Röviden: majdnem egy teljes órányi videó-anyagnak örvendezhetünk. Ha a minőségbeli különbségekre vagytok kíváncsiak, javaslom személyesen győződjetek meg róla!

A játékban halható aláfestő zenékért, és a főcímdalért is Nobuo Uematsu a felelős, hál’ az égnek, így aztán ezért különösképpen nem is illik aggódni. Bár sok szám emlékeztet vmelyik korábbi részben elhangzotthoz, és persze tele van ez a játék is újra és újra feldolgozott és átalakított dallamokkal, nem lesz panaszunk rá. A hangeffektek is igen jóra sikerültek, és az átvezető kisfilmekben is jól idomulnak a mozgások dinamikájához.

A történet fordulatos, bár a játék nem hagy maga megválaszolatlan kérdéseket, ahogy 2 elődje a 7. és 8. rész tette, s bár az elején talán az FF5 történetéhez hasonlóan könnyű kitalálni, mi fog következni, de miután a játékosnak végre sikerül elhagynia a Mist Continent (Köd kontinens)-t, a történet igazán kiszámíthatatlanul dobálja majd a játékost, mindig vmi újdonsággal gazdagítva azt

A karakterek (pc=jk) és a főbb nem játékos karakterek (npc=njk) mindegyike alaposan kidolgozott és különálló személyiséggel felruházott, de sajnos koránt sem kerülhet a játékos olyan közel hozzájuk lelkiekben, mint a 8. rész karaktereihez. (Aminek a környezet is az egyik kiváltó oka lehet, lévén az FF8 inkább afféle realitásban játszódik, míg az FF9 a maga középkor-szerű környezetével és SD karaktereivel erősen elüt attól a valóságtól, amiben a játékos nap, mint nap él.)

A fejlődési rendszer talán az egyik legkönnyebben tanulható az FFek történetében. Leegyszerűsített, mégis minden benne van: Limitek (Trance néven), Summonok (ezúttal már rövidebb idézési idővel is), Ability (képesség) rendszer, aminek két fajtája, az aktív és a passzív egyaránt a felszerelésekből sajátíthatóak el. (Maga a rendszer, ismétlem rendkívül egyszerű).

Mini-játékokkal is teletömték a Square-esek az FF9et: Tetra Master, Rope Jump…stb.

Szerintem nagyon jó game, bár minden rejtély, ami felmerülhet a játék során ugyanott meg is válaszolódik. Itt nem igazán a szerelmi szálra fektették a hangsúlyt (bár az is van benne), a humornak sok szerepe jutott, amit a WAAT (When Artists Attack Thread) még külön ki is hangsúlyoz. Rengeteg filozofikus dolgot pumpáltak vele, ezzel is a karakterek valódi jellemfejlődését igazolva.

Azoknak a fanoknak, akik játszottak már vele, de csalódva félredobták, azt tudom mondani, hogy adjanak neki egy másik esélyt, de ezúttal más megközelítésből szemléljék a játékot!