Áttekintő a Square Final Fantasy-s múltjáról

1983 - A kezdetek…

1983-ban Masafumi Miyamoto és Hironobu Sakaguchi egy céget alapítottak, aminek a hangzatos Square Limited Company nevet adták. Amennyire korábbi játékain látszik, mindenféle stílussal próbálkoztak, ám valamennyire mindegyikbe belecsempészték a ma már alapnak mondható RPG elemeket. Akkor kezdtek megjelenni a konzolok, így eleinte Pc-re és azokak a kezdetleges konzolos változataira fejlesztettek (pl.: Fujitsu FM-7, Sharp X1, MSX 1) ám később megkapták az első igazi konzolos megbízásaikat, amiket már Famicom-ra (NES/Nintendo) készítettek. Ám valahogy a játékaikat nem övezte akkora siker mint amit ők vártak (itt azért megjegyezném, hogy nem is csoda, hisz olyan játékokkal jöttek ki mint pl.: a Rad Racer, ami egy sima autóverseny volt) ezért eldöntötték, hogy amennyiben nem lesz sikeres a következő játékuk, akkor bezárják a boltot, és új munkát keresnek. A játéknak a jelképes Final Fantasy címet adták, és látva más cégek sikerét (86-Dragon Quest, 87-Zelda) most az RPG-hez fordultak. 1987-ben végeztek is vele, és mindenki örömére minden idők egyik legnagyszerűbb játékát készítették el. Látva a hatalmas sikert, máris elkezdtek gondolkozni a folytatáson, ám a Nintendóval kisebb összezördülések voltak, amikor is a játékukat nem akarták kiadni Amerikában.
Japánban 1988-ban megjelent a második rész. Állítólag ez lett a sorozat legrosszabb része, de én inkább azt mondanám, hogy még túl kiforratlan, hisz még csak egy év telt el az előző rész óta.
1989-ben megjelenik a Makai Toshi SaGa, egy érdekes GameBoy játék. Meglepő módon mire eljut Amerikába már Final Fantasy Legend lett a neve. Igazából az eredeti FF-re csupán a neve utal (1991-ben és 92-ben megjelenik a második és harmadik része, és 91-ben még megjelent egy Seiken Densetsu című GameBoy játék. Amerikában ez Final Fantasy Adventure néven került forgalomba).
1990-ben jelent meg a harmadik rész. Ez volt legjobb NES-re megjelenő rész; elkezdtek kifejlődni az olyan alap dolgok, mint a szörnyek elementál-rendszere, Summoner kaszt, mog-ok, chocobók. A kasztoknak volt egy fejlődési rendszerük, így egy fighterből king, majd paladin vállhatott. Ekkorra sikerült rávenniük a Nintendót, hogy kiadják Amerikában az első részt, ami ott is tarolt, ám érdekes módon mégsem követte a másik két rész.
A Nintendo ekkoriban fejlesztette ki az új masináját a Super Famicomot (SNES/Super Nintendo) ezért a Square áttért erre a platformra és 1991-ben megalkották a sorozat 4. részét (Amerikában Final fantasy 2 néven jött ki 1991-ben). Itt már nem a játék elején kellett csapatot alkotnunk, hanem folyamatosan csatlakoztak a történet szerint a különböző szereplők. Egyszerre öt karakterünk szerepelhetett egy csatában, amiket a 12 irányítható ember közül választhattunk ki.
1992-ben két Final Fantasy is megjelent Japánban. Az egyik a Final Fantasy Mystic Quest (ez valamennyire emlékeztet az eredeti sorozatra – legalábbis jobban mint a GameBoy játékok), a másik a Final Fantasy 5. Itt már a játék idején bármikor változtathattunk kasztot, és többfajta befejezése volt (olyan hosszú volt a befejezés, ahány szereplőt sikerült felvennünk). Szerintem a történet nagyon hasonlított az elődjére, hisz itt is kristályok után kellett nyomoznunk, ám ennek ellenére a rajongók kitartottak a sorozat mellett.
Jól is tették hisz így 1994-ben megjelent a 6. a SNES részek közül, a legjobb epizód (Amerikában 1995-ben Final fantasy 3 néven jelent meg) immár Squaresoft név alatt. Jó alaptörténet, rengeteg mellékszál, titkos szereplők, és nehéz főellenfelek. Amerikában ez lett minden idők legnépszerűbb SNES játéka.

1997 - Final Fantasy VII…

A külső sikerek ellenére belül egyre erősödtek az ellentétek. A Nintendo folyamatosan hátráltatta az angol nyelvű kiadásokat, és amikor mégis engedélyezték, azoknak egyes részeit cenzúrázták, kivágtak monológokat, és bele akartak szólni az új részek történetébe, jeleneteibe. Ez már sok volt a Squaresoftnak, összepakolták a holmijukat és átmentek a Sony új gépéhez a Playstationhoz. A Sony 30 milliót fizetett a 7. rész kiadási jogaiért, ami mint később kiderült NAGYON JÓ üzlet volt.
1997-ben Japánban megjelent a VII. rész. A középkori világot teljesen felváltotta egy Cyber-Tech hangulatú 3D-s kép. A hangulata néhol erősen melankolikus, szomorkás és ezzel nagyon beletaláltak valamibe. Az újfajta matéria varázslós rendszer is igen sok ember számára vált tetszetőssé. Minden várakozást felülmúlva teljesített: minden nagyobb fórumban az év játéka lett, és mai napig benne van a világ 10 legjobb játékában. Ezt a részt 1998-ban pc-re is kiadták.
Ugyanebben az évben megjelent az egyik legérdekesebb különálló darabja a sorozatnak a Final Fantasy Tactics, ami egy táblás stratégiai rpg. Történetileg ez áll legközelebb a FF-ek hangulatához. Sajnos Európában a Playstation változat nem jelent meg, csak a későbbi (2003) Game Boy Advance verzió, ami a Final Fantasy Tactics Advance nevet kapta.
1998 december 24.-én a Final Fantasy 5. alapján 120 perces anime volt látható Final Fantasy: The Legend of The Crystals címen.
1999 februárjában megjelent a 8. rész Playstationra és számítógépre. A világ hangulata hasonlít az előzőére, mégis összehasonlíthatatlan a két rész. Grafikailag olyan változáson ment át, hogy ezzel messze maga mögé utasított minden akkoriban megjelenő játékot. Az eddigi részekhez képest, most fontos szerepet kaptak az idézhető lények, és egy varázslat lopó rendszernek köszönhetően nem volt már szükség manára. A rész hátránya, hogy a szörnyek a csapatunkkal együtt fejlődnek. Amúgy ez a játék szerezte meg a „mindenidők legnagyobb példányszámban eladott PS játéka” kitüntetést is, ami világszinten több mint 6 millió eladott darabot jelentett.
2000-ben visszatértek a régi hagyományokhoz, és újra egy klasszikus „középkori” stílusú fantasy világba kalauzolták el a játékosokat a sorozat 9. részében. A szereplők párbeszédeit érdekes módon, képregényes stílusban, szövegbuborékokkal oldották meg, ami nagyon hangulatossá tette a játékot. Bekerült még egy újítás, az ATB rendszer, ami a játék olyan jeleneteit mutatja meg, amit a játékos maga nem látna, hanem a mellékszereplők különböző jeleneteit mutatja be.

2000 - Mozis próbálkozások…

A Ps-es részek sikereinek köszönhetően 2000-re elkészült a Squaresoft első CGI mozifilmje, a Spirits Within. Sajnos mivel ebben eltértek a szokásos Final Fantasy világoktól, és egy bár szép grafikájú, de bugyuta történetű film lett, ezért a mozikban csúfosan bukott. 137 millió készítésből csak 32-őt hozott vissza, ami érezhetően bukás (-100 millió!!!). Ezért azonnal visszavonták minden későbbi filmtervüket (kivéve egyet, ők készítették az animátrix egyik epizódját, az Ozirisz utolsó útját).
Itt megint egy platformváltás volt esedékes, és a Playstationt a Playstation 2 váltotta fel. Ennek ellenére a következő évre (2001) már kész is volt a következő immár 10. rész. A játék környezetét egy egzotikus szigetvilágba helyezték át, amit az új konzol grafikailag gyönyörűen meg tudott jeleníteni. Az idézhető lények már teljesen főszereplőkké váltak, nem csak egy körig maradtak velünk, hanem ameddig el nem küldjük őket. A csapattagok pedig akár csata közben is cserélhetőkké váltak, ami segítségével végre egységesen erősíthetővé vált minden szereplő.
2001. október 2.-tól 2002. március 26.-ig a japán tv műsorra tűzte a Final Fantasy Unlimited című animéjét. Ez egy alternatív Final Fantasy világban játszódik és elég sok utalás van a különböző részekből ismert dolgokra.

2002 – Final Fantasy XI online…

2002-ben egy egyedi rész jött ki, ami a Final Fantasy 11. nevet kapta. Különlegessége, hogy ez egy mmorpg (massively multiplayer online role-playing game) azaz online játszható rpg. Emiatt az eladása eléggé korlátozódott, hisz a Playstation 2 netes csatlakozása nincs még olyan jól megoldva. Viszont pc-n is kiadták (három kiegészítője is megjelent: Rise of the Zilart, Chains of Promathia, Treasures of Aht Urhgan). A játékban végre barátokkal együtt harcolhatunk a sok ismerős szörny ellen. A rengeteg fajjal, kaszttal, mellékküldetéssel ezért talán ez a legtovább élvezhető darab. Hátránya viszont hogy havidíjas, és Ps-en nem lehet vele játszani (egyelőre!).
Ez idő tájt a Squaresoft már olyan mértékű bevételt produkált, hogy felvásárolta régi ellenfelét az Enix-et. Így az új neve Square-Enix lett. Ezzel a fúzióval hozzáférhetővé vált számára a Japánban nagy népszerűségnek örvendő Dragon Quest sorozat.

2003-ban újra összeálltak a Nintendóval és régi játékok újra-kiadása mellett egy új projectjük is kijött. Ez pedig a Final Fantasy Crystal Chronicles. Ez Gamecube-ra jelent meg, ám a rajongók tetszését nem igazán sikerült elnyerni. Ezért ezt a vonalat abba is hagyták és inkább újra a Playstationre koncentráltak.
Ennek eredményeképp 2003 novemberében megjelent az első direkt folytatás, a Final Fantasy X-2, ami a 10. rész további eseményeit mutatja be. Sajnos itt igen visszavettek a régi sikeres ötletekből. Csupán 3 irányítható karakter, és kevés videó (talán ha 10 darab van), és idióta miniquestek, viszont többféle zárást, szép grafikát, és a régi szereplők újra-feltűnését kínálja a játék.

2005 – Advent Children…

2005-ben nagy fába vágta a fejszéjét a Square-Enix. Újra egy CGI filmet készítettek, ám most biztosra mentek. A 7. részhez készítettek folytatást, méghozzá Final Fantasy VII: Advent Children néven. Félve az újabb bukástól a filmet csak DVD-n adták ki, mozikba nem került. Viszont a jó folytatás, igényes kiadásban sok embert vonzott, ezért lehet, hogy hamarosan újabb filmeket fognak készíteni.
Ugyanekkor egy animét is készítettek, ami a 7. rész előtörténetét hivatott bemutatni. Ennek Last Order lett a címe, és csupán 25 perces lett.
2006-ban, egyelőre csak Japánban, kiadták a 12. részt. Mivel nem rég jelent meg, ezért erről nem igazán lehet mit írni. Talán pár hónap múlva.
Tervek: Mivel a cégnek egyre jobban megy, valószínű, hogy még jó sok ideig, rengeteg platformra ki fognak adni játékokat. Hisz már készítenek telefonra, PSP-re, PS3-ra is részeket. Jelenleg Final Fantasy-vonalon több mint 10 játék készül, és ha hozzávesszük még a tucatnyi újra-kiadást, láthatjuk, hogy jó ideig nem terveznek még felhagyni a sorozattal.

Írta: Garott