2. rész

"Éppen a kávézóban voltam, elszöktem otthonról, amikor meghallottam a híreket. A mi h�sünk: Jecht elt�nt. Kámforrá vált... Azt hiszem az apám volt a legnagyobb rajongója. Tudtam, milyen bánatos lehet. A francba is! Mind olyanok voltunk aznap. "Zanar" mondtam magamnak, "Mégis mit képzelsz?". Azonnal haza rohantam. Leültünk és egész éjjel Jechtr�l beszélgettünk. Apa és én soha sem beszéltünk meg ennyit. Hoppá, nem kell azért annyira er�sen venni a dolgot. Na mindegy …."
-Hölgyeim és Uraim! – kiáltotta fel váratlanul valaki a hangosbemondókon keresztül, amik inkább kagylókra hasonlítottak, és minden egyes oszlopra  fel volt er�sítve egy-egy, hogy mindenki (nem csak aki a stadion falain belül van, hanem kívül is) halhassa.
-Tíz évvel kés�bb – folytatta a hang kiabálva - a Jecht emlékére megrendezett bajnokság ma kerül megrendezésre. Az a két csapat játszik, akik a fináléba értek … igen, igen: az egyik az Abes csapat, A-Keleti és a Duggles a C-Délib�l. Tudom, hogy rengeteg ember gy�lt itt ma  össze, akik alig várják, hogy láthassák az Abes csillagát. Egy év alatt � lett a csapat els� embere! � Jecht vére és a Blitzball új reménysége! Milyen újfajta szuper játékot fog ma bemutatni a kedves néz�knek? Talán újra él�ben láthatjuk a legendás lövést, amit az apjától örökölt? Én biztos vagyok benne, hogy izgalmas meccsnek nézünk elébe!
Tidus mosolygott. Meg is volt rá az oka, mert róla szólt minden. Hírnév? Az bizony! Az kell neki! Er�s kell, hogy legyen! Meg kell, hogy mutassa a rajongók ezreinek, hogy mindenre képes! Nem hagyhatja, hogy csalódjanak benne!
Nem is kellet sokat várni, mert amint áthaladt a hosszú hídon, máris kirajzolódott el�tte a stadion gömb alakú épülete. Az, aki ezt az épületet tervezte igazából egy valódi golyót akart megvalósítani, de kés�bb átalakították. Az építési stílus er�sen hasonlított az összes többihez, amik Zanarkandban voltak, így talán csak azért t�nt ki a sok gömb alakú épület közül, mert sokkal fényesebb és jelenleg sokkal nagyobb néps�r�ségnek örvendett. Miért is? Mert ez volt az egyetlen igazi szórakozás! Ez egy szokás volt, egy törvény, egy drog! Lehet több annál! És, hogy mi a neve? Egyszer�en Blitzball! És a Blitzballnak ez a stadion adott helyet, ezért is van itt majd' az egész Zanarkand.
A stadion körül úgy tolakodott a nép, hogy az égb�l nézve azt a látszatot keltette, mint egy hatalmas hangyaboly. Tidus megérkezett a f�bejárathoz, ahol azonnal lerohanták a rajongói.
-Na! Engedjenek el�re! Jövök! Bocsi! Na! El fogok késni! Engedjetek el�re! – kiáltotta, mert már kissé idegesítette, hogy mindenki meg akarja érinteni.
Két �r a kapuból gyorsan a segítségére siet, és bevezeti Tidust a stadionba.
Minden elsötétül. A stadion, akár egy túlméretezett gömb, teljes sötétségbe borul. Középen hatalmas �r tátong és a stadion kör alakú szélein vannak az ülések, valamint feljebb a lelátók. Egyetlen hely sem maradt üresen, mert aznap este teltház volt. Sokan még így sem fértek be. A falakról négy darab, a befelé nyúló, hegyes vég� oszlop tornyosult. Hirtelen fényáradat törte meg a sötétet. Az aréna közepén ott álltak a játékosok egy platformon. A nép tombolt. Kiabáltak és �rjöngtek. Játékot akartak látni. Tidus és csapata bal oldalt, míg a másik csapat jobboldalt volt felsorakozva. Minden egyes játékos egy valamire várt csendben. Valami fantasztikus dologra. A négy torony hirtelen felizzott és középen az aréna felett, egy gömb jelent meg. Aki nem ismeri a folyamatot, azt mondaná, hogy egy vízcsepp lebegett a leveg�ben. Ekkor az a bizonyos vízcsepp rohamosan elkezdett n�ni. A négy torony izzott és energiát bocsátott ki a vízcsepp felé, ami egyre nagyobb és nagyobb lett. Hirtelen a vízcsepp felrobbant és az egész arénát, a négy torony között, beborította a víz. Az aréna felett most már tisztán lehetett látni, hogy egy óriási vízgömb keletkezett, és a játékosok benne lebegnek. A víz csillogása bevilágította az egész stadiont, de persze a néz�k a gömbön kívül voltak. A játékosok most a gömbben lebegtek, és a kezdésre vártak. Igen… a vízben voltak… a vízben lebegtek… mindegyik szemében ott volt a gy�zelem felé vezet� út villanása… az a tucat ember ott lebegett a gömbben, és semmi bajuk nem volt. De mégsem volt egyetlen ember sem ebben a világban, aki ezen a hihetetlen jelenségen meglep�dött volna, a Blitzball játékosok tüdejüket gyerekkoruktól fogva edzették.
A Blitzball egy egyszer� labdajáték volt, csak épp a víz alatt. A labdát passzolás és cselezések segítségével kellet a másik csapat kapujába l�ni. A játékosok akár 5 percig is kibírták leveg� nélkül, miközben képesek voltak hihetetlen er�vel passzolni és rúgni a labdát, így nagyon élvezetes volt a játék. Sok-sok éven át edzettek, hogy úgy tudjanak úszni, mintha csak a  földön járnának.
A játék megkezd�dött. Tidus azonnal támadásba lendült. Mindenki úgy úszott, akár egy delfin. A néz�közönség tágra nyílt szemekkel figyelte az eseményeket. Minden szempár a gömbön volt, mint akiket hipnotizáltak. De valahol, nem messze, az egyik toronyház erkélyén egy másik szempár figyelte az eseményeket. Egy szempár, ami egy napszemüveg mögül figyelt mindent. Csak éppen az a szempár nem a mecset nézte. Valami mást nézet. Hirtelen a háta mögött, a semmib�l, egy óriási vízfal jelent meg. Egy óriási hullám. Mintha egy hegylánc változott volna vízzé, és valami emberfeletti er� tolta volna meg. Maga a vég. A pasas úgy nézett ki, mint egy szamuráj . A haja tüskés volt és volt egy barna lófarka is. Napszemüveget viselt, de tisztán lehetett látni, hogy a jobb szeme sérült. Egy szamuráj stílusú kabátja volt és mindig eldugta a bal kezét, úgy tartva a kabátjában, mintha az el lenne törve. Sötét nadrág volt rajta és a derekára egy kulacs volt er�sítve. A lábán er�s vasborítású, fekete bakancs volt. Mellette, a földön egy nagy kard hevert. Visszafordult, és tovább figyelte a mecset, miközben a hullám egyre közelebb ért a városhoz.
Tidusnál volt a labda. El�re úszott, majd lepasszolta hátra és tovább ment. Kicselezett egy ellent, eléje úszott a csapatársának, aki visszapasszolta neki a labdát. Bátran folytatta tovább útját az ellen kapuja felé, amikor az egyik eléje úszott és egy hátrapördüléssel kil�tte a kezéb�l a labdát, ami egyenesen a közönség felé repült, akár egy rakéta. Tidus elmosolyodott és azonnal utána úszott. A labda hirtelen kirepült a vízgömbb�l, de egy er�s energia fal megállította és visszafelé lökte a gömbbe.
A pusztító hullám elérte a várost, és mindent, ami az útjába került elpusztított. Vészesen közeledett a stadionhoz. Az erkélyen figyel� magányos alak visszafordult, felvette a kardját és lefelé sietett.
Tidus er�sen ellökte magát, és a fejével egy újabb löketett adott a labdának fölfelé. Utánaúszott, és megint megfejelte, mire a labda kiszállt fent a gömbb�l, de Tidus a nyomába eredt. Er�s löket után Tidus is kirepült a gömb tetején, majd egy határozott mozdulattal megpróbálta visszarúgni a labdát, de akkor valamit�l elállt még a lélegzete is. Megállt az id� körülötte, ahogy a gömb fölött vissza akarta rúgni a labdát. A szeme kitágult a rémülett�l. � is észrevette a hullámot. Aztán az id� megint elkezdett pörögni, és hála kit�n� reflexének elkapta az egyik befelé magasodó torony szélét. A vízgömb egyik pillanatról a másikra semmivé lett, és a játékosok a földnek csapódtak. A pánik az egész stadionban eluralkodott. Már stadionból is szabad szemmel lehetett látni a hullámot. A végzetet. A hullám hirtelen megtört és az alacsonyabban fekv� házakat már kezdte elmosni, mire eljutott a stadionhoz. Az állványok nem bírták sokáig, és a tornyok d�lni kezdtek a föld felé. Tidus amikor érezte, hogy a torony már d�l,  felhúzta magát, és épp a becsapódás el�tt leugrott róla. Leperdült a földre, de igen csúnyán megütötte magát. A hullám tovább pusztította a várost. Addigra Tidus már egy platformon állt és éppen azt figyelte, hogy az egyik hidat úgy mosta el a hullám, hogy pont a platformja széléhez ütközött, ami a hídból megmaradt, ami így remek menekülési út teremtett neki. Azonnal elrohant a híd felé. A nagy rohanás miatt azonban egy hatalmasat elesett. Mire feltápászkodott egy piros kabátos pasast pillantott meg maga el�tt.
-Auron! – kiáltott fel Tidus meglep�dve – Te mit keresel itt?
-Rád vártam. – válaszolt Auron.
-Hogy érted hogy "vártál" ?
Auron elkezdett rohanni a híd másik vége felé, mire Tidus felkapaszkodott, de szem el�l vesztette. Kétségbeesetten rohant a híd túlsó vége fele. Mikor hirtelen valami végigsuhant az utcán... az id� úgy t�nt, mintha megállt volna. Tidus nem tudta mi lehet az. Körülnézett: minden ember úgy állt mintha szobor lenne, a gomolygó füst és akár egy fénykép... Egyszer csak megjelent el�tte az a kis sötét alak, aki a megérkezésénél is figyelte �t.
-Kezd�dik. – szólalt meg. - Ne sírj!
Tidus megijedt, erre a kisember hirtelen elt�nt. Összeszedte magát, és tovább ment, de hirtelen újra megpillantotta Auront.
-Hé! Várj meg! Ne menj arra! – kiabált utána Tidus.
-Nézd! – kiáltott fel Auron.
Tidus tekintetével Auron kinyújtott kezét követve... Hirtelen az ég pokollá vált. Villámlott, de csak egy bizonyos helyen, mire a felh�k elkezdtek körbe-körbe szállni, mintha egy forgószél hajtotta volna �ket. Egy kör alakú kapuféleség nyílt meg az ég kell�s közepén, és bel�le lassan kibukkant  valami, amit Tidus nem tudott szavakkal leírni. Olyan volt, akár egy gömb, de tisztán lehetett rajta látni, hogy még a nagy része a felh�kön belül van.
-Úgy hívtuk hogy "Sin"! – szólalt meg Auron.
-"Sin"? – csodálkozott Tidus, miközben már alig állt a lábán olyan er�sen fújt a szél.
Ekkor abból a hihetetlen nagy valamib�l kisebb darabok váltak le, amik nyílegyenesen a hídba, és néhány közeli épületbe csapódtak be. Úgy néztek ki, mint valami nyílhegyek, de mégsem azok voltak. Elkezdtek szétválni, és mindegyikb�l több felé háromszög alakú él�lény robbant ki. Az egyik Tidus fele szállt, de még miel�tt telibe találta volna, Tidus elugrott el�le, és pontosan a lábai elött csapódott be, de úgy, hogy a föld is megnyílt.
-Fogd ezt! – kiáltotta Auron és Tidus felé dobott egy kék kardot. – Egy ajándék Jechtt�l.
-Az öregemt�l?
-Remélem tudod, hogyan kell használni.
A Tidus lábai el�tt becsapódott valami hirtelen csápokat növesztett, és vészjósló szemeket kezdett meresztgetni a fiú felé. Nem volt valami barátságos lény.
-Ezek nem számítanak! Lemészároljuk �ket simán! – kiáltotta Auron.
Nekirohantak a lénynek, és két suhintással ketté is vágták.
-Nem fogjuk tudni mindet kinyírni! Csak azokat támadd, amik útban vannak! – ordította Auron.
Tovább rohantak el�re, és levágtak minden útjukba es� lényt. Egyre több csapódott bele a földbe el�ttük, míg hirtelen egy óriási nagy példány nem állta útjukat. Tidus megrémült a lény láttán, de Auron azonnal el�re rohant és nekiugrott. Pontosan a fejébe mélyesztette a kardját, de a lény elkapta az egyik csápjával és nekivágta Auront a földhöz. Erre Tidus er�t vett magán, és teljes er�b�l neki ment � is.
-Húzz el a városomból! – ordította dühösen Tidus.
-Ezekb�l sokan alig várják, hogy meghaljanak! – kiabálta Auron, de Tidus nem igazán értette, mit akart ezzel mondani.
Auron felállt, de a kardja ott maradt a lény a fejében. Tidus egy ugrással a leveg�ben termett és minden erejével lecsapott a lényre. Amíg Auron megpróbált talpra állni, addig Tidus egyre mélyebbre nyomta a kardját a lény fejébe, míg a másik lábával Auron kardját rugdosta. A lény lecsapott két csápjával Tidusra, aki erre fájdalmasan felsikított, de a kardját makacsul tartotta és nyomta tovább. Auron feltápászkodott, majd felrohant a kardjáért. Mind a ketten ott álltak, és er�lködve egyre csak mélyebbre tolták a két pengét.
-Te húzd balra, én meg majd húzom jobbra! – kiabálta Auron.
Nem kellet kétszer mondani. A két penge már elég mélyen benne volt a lény fejében, ahhoz, hogy a kétfelé feszít� pengékkel elérjék a kívánt hatást: sikerült is feltörniük a lény koponyáját. A lény egészen jól láthatóan megremegett, s a sebb�l kék folyadék tört ki hirtelen. Mindketten leugrottak a tetemr�l, és továbbrohantak. Pontosan ott voltak, ahol Tidus nemrég megpillantotta az apját az egyik még jó állapotban maradt épület falára er�sített óriás monitoron. Jecht képe még mindig ott ragyogott és mosolygott.
-Min nevetsz öregember? – nézett fel Tidus. – Gyere, húzzunk el innen – kiáltotta neki Auron.
-Már vár minket. – mondta Auron.
-Tessék? – értetlenkedett Tidus. Auron nagyon gyorsan futott és le is hagyta Tidust.
-Várjál már meg ember! – kiabálta.
Újra eléjük csapódott pár szörny, de �k megállás nélkül, rohanva lekaszabolták azokat is. Egyre több és több zuhant le az útra.
-Hmpf! Ez nagyon nem jó így! Itt bajok lesznek! – kiáltotta zihálva Auron, de egyszer csak azt látta, hogy az a nagy épület már a szétesés határán van, és már csak egy cölöp tartja egyenesben.
-Azonnal rohanj oda és döntsd meg a cölöpöt! – kiáltotta Tidusnak.
-Tessék?
-Tedd, amit mondtam! – kiabálta vissza.
Tidus odarohant a cölöphöz, míg Auron próbálta visszatartani a szörnyeket. Amikor odaért elkezdte rugdosni a cölöpöt. Auron is odaért és így együtt már ki tudtak ütni a helyér�l, majd olyan messzire rohantak az omladozó épülett�l, ami csak tellett t�lük. Az épületnek csak ennyi kellett. A cölöp kid�lt, és az egész recsegve-ropogva nekizuhant az egyik magasabban ível� hídnak, amit le is döntött. A hídf� megrepedt, majd led�lt, ami egy újabb menekülési utat biztosított nekik a fenti sztráda felé.
-Rohanj! – kiáltotta Auron.
Auron elkezdett felfele futni a led�lt hídon. Tidus nem id�zött sokáig, azzal, hogy mit is csináljon, és � is elkezdett arrafelé rohanni, de hirtelen az út megingott a lábuk alatt és repedések kezdték el behálózni. Tidus nagy lendületet véve ugrott: még idejében elkapta a led�lt híd szélét. Ott lógott tehetetlenül.
-Auron! Auron! Segíts! – ordította kétségbeesetten.
Közben Auron felért a hídra, és a kiabálásra visszanézett. Látta, ahogy Tidus a hídf�be kapaszkodva lóg. Megfordult. Felette, nem mesze t�le már ott lebegett a felh�kb�l el�bukó hihetetlen tömeg� "Sin". A szél váratlanul feltámadt, és energia nyalábok csaptak ki "Sin" belsejéb�l, amik elkezdték körülfonni a led�lt hídrészt.
-Biztos vagy benne? – kérdezte Auron, de nem Tidustól, hanem egyenesen a Sin felé nézett.
Ekkor a nyalábok elkezdtek felfelé húzni a hidat, mire Auron lerohant, és elkapta Tidust az ingujjánál és felhúzta.
-Ez az! Ez a te meséd! Minden itt kezd�dik el! –kiabálja Auron Tidusnak.
Majd Auron alakja kámforrá vált, és Tidus már csak azt látta, hogy hirtelen minden vakítóan fényes lett, és a világ megsz�nt létezni körülötte.