1. Fejezet – �bred�s

F�j� fejjel �s sajg� testtel keltem. Varj� k�rog�s, �s morg�s csapta meg a f�lemet �s �gett, rothad� h�s b�ze az orromat. Alig nyitottam ki a szemem, r�gt�n f�j�n le is kellett hogy csukjam. Gondolatok cik�ztak �t az agyamon megv�laszolatlan k�rd�sek �z�n�vel: Szabad �g alatt vagyok? Nem otthon fek�dtem le az �gyamra a szob�m n�gy fala k�z�tt? Ha m�ris delel�ben van a nap, hogyhogy eddig nem keltem fel? De egyetlen k�rd�sre sem tudtam a v�laszt, �gy azt�n d�nt�ttem: vak�t� naps�t�s ide vagy oda, �n most azonnal felkelek, �s kider�tem, mi folyik itt. H�ztam volna a kezem a szemem el�, hogy megv�djem a nap t�z� sugarait�l, de az nem mozdult. Vmi nagyon neh�z dolog volt rajta, ami azt is megg�tolta, hogy ak�rcsak egy kicsit is megemeljem a karomat.

K�nl�dva megemeltem a fejem, hogy egy pillant�st vessek a karjaimra: megr�k�ny�dve l�ttam, hogy egy test fekszik keresztbe a mellkasomon, horpadt, v�res v�rtben, v�gott sebekkel tark�tva. A nyakamba nyilall� f�jdalomnak �s az �jabb k�rd�sek sokas�g�nak megadva magam, hagytam visszazuhanni a fejem a f�be. Igen, a f�be, vagy tal�n gazba? Egy r�ten fek�dhettem, egy halott katona alatt. Egy k�z�pkori katona alatt. Az eget b�mulva f�l�ttem k�r�z� d�gev�ket l�ttam gy�lekezni. Ez m�r t�bb mint sok volt sz�momra.

Oldalra billentettem a fejem, de mindenfel� hull�k sokas�g�t l�ttam szerte-sz�t a r�ten. De nem csak emberi tetemeket, hanem vmi hatalmas, s�rga, felszersz�mozott fut�mad�r maradv�nyait is. A sz� szerint halott t�j csendj�t csak a magasban, vacsor�jukra v�r� d�gev�k vijjog�sa t�rte meg.

Er�t gy�jt�ttem �s sokadik pr�b�lkoz�sra lehenger�tettem a hull�t magamr�l. V�gre telesz�vhattam volna a t�d�met, hogy zsibbad� v�gtagjaimba egy kis v�r jutathassak. De a v�rt hat�s helyett csak iszony�an nyilall� f�jdalom has�tott az oldalamba. Biztos voltam benne, mi lehet az: egy vagy t�bb bord�m is t�r�tt. F�jdalomt�l eltorzult arccal pihegtem perceken �t hanyatt fekve a r�ten. Azt�n magam al� h�ztam a l�bam, �s az ellenkez� oldalra d�ltem, hogy valamelyest enyh�tsem ezt a minden l�legzetv�tellel r�m t�r� elviselhetetlen f�jdalmat.

V�gign�zve magamon a s�r�s ker�lgetett. Nem �rtettem semmit. A hal�l kertj�ben keltem, a hal�lt hoz� h�bor� jelv�ny�vel felv�rtezve, eltakarva val�di mivoltom. T�z k�nl�d�ssal teli percembe ker�lt, mire valahogy talpra tudtam �llni. Megszabadultam a testemet �ktelen�t� horpadt v�rtt�l, �s a v�rtezetem t�bbi s�lyos �s felesleges darabj�t�l.

Nem messze t�lem, egy v�rt�l mocskos penge hevert a f�ben, elhagyatva, m�gis mikor egy r�pke pillant�st vetettem r� ismeretlen eml�kek rohant�k meg agyamat: e brut�lis �sszecsap�s k�pei voltak. Egy suhanc eszel�s t�bolyban v�gott minden ir�nyban a k�r� gy�l�k fel�. Eg�szen az utols� pillanatig csak a h�t�t l�thattam, de amikor v�g�l megfordult az �r�lett�l eltorzult arcban saj�t magamat ismertem fel. Az elhom�lyosod� v�zi� ut�n, megint magam voltam, ugyanazon a k�s�rteties helyen, ahol a penge el�m ker�lt.

Pr�b�ltam kiverni a fejemb�l az im�nt l�tott v�zi� k�peit, de csak reszketve motyogtam ugyanazt, egyre hangosabban �s hangosabban:

- Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, SOHAAAA! �n sosem tenn�k ilyet. - tal�n csak meg akartam gy�zni magam. Zokogva �lltam percekig hol az eget, hol a ki�resedett arc� halottakat b�mulva, de ett�l csak m�g jobban elfacsarodott a sz�vem.

D�nt�ttem: el innen min�l messzebb, min�l hamarabb. K�rbek�mleltem: amerre csak n�ztem, mindenfel� erd� szeg�lyezte a csatateret. A h�tam m�g�tt azonban egy kisebb fajta dombra lettem figyelmes. Elindultam arra, hogy majd onnan jobb r�l�t�som legyen a t�jra, de minden egyes leveg� v�tel maga volt a pokol. �s akkor, elj�tt az els� �r�mteli pillanat ideje: fel�rtem a dombtet�re, s onnan n�ztem szerte sz�t (ismer�s? ^^). Megel�ged�ssel nyugt�ztam, hogy az egyik erd�nek hitt fasor egy kanyarg�s utat rejt. Arcomat a kezem �rny�k�ba rejtve, a szemet k�nz� naps�t�s�t�l �vva, k�vettem tekintetemmel a l�t�hat�ron k�gy�z� �t vonal�t. V�g�l egy p�r tornyon �s t�bb v�konyan k�gy�z� f�stoszlopon akadt meg a szemem. Elindultam h�t a rem�nnyel �s v�laszokkal kecsegtet� t�voli �t fel�.